A sorozatban eddigi írásaink név nélkül jelentek meg. A most újrainduló sorozatunkban a versek Zsuzsa tollából születtek, az Ő gondolatait tükrözik, amelyek híven bizonyítják, hogy az irodalom is alkalmas arra, hogy kiírjuk magunkból lelkünk örömeit, fájdalmait. Köszönjük Neki.
A Szeretet Koldusa
1/
Végtelen utakon
Szelíd bölcsességben,
Egy Koldus szeli útját
Időtlenül régen.
Saruját belepi
A hosszú út pora,
De megy tovább, meg nem áll
A Szeretet Koldusa.
2/
Hol elhalad, a felhőkből
Felragyog a Nap.
Lábnyomában hullott könnyből
Nevetés fakad.
Nem gyűjt kincset,
Nem szór szét aranyat:
Posztó köpenyében
Hoz Ő Napsugarat.
3/
A végtelen időben
Bejár minden utat:
Sebzett szívek gyökerében
Gyógyír után kutat.
Mert gyökerek nélkül
Nem zöldell a lombkorona;
Ölelj hát át engem is,
Ó Szeretet Koldusa!
4/
Gyógyítsd meg gyökerem
Mi az időből kiszakadt!
Bonts szirmokat rügyemen,
Mi egykoron fakadt!
Töröld le könnyem, mit szívemből tép
Az élet vihara!
Moss meg, rejts el Sebeidben,
Ó Fájdalmak Férfija!
5/
Mert Ő az, kit nem rémít
Sem tövis, sem Golgota.
A világot sebesült
Szívében hordozza.
Még szürke a köpenye,
De alatta hófehér ruha!
Kifosztja magát, így tesz gazdaggá
A Szeretet Koldusa!
2004. augusztus 16.