Sziklavár

Szenvedélybetegsegítő Regionális Közhasznú Egyesület

                                                      

„Én is szomjas vagyok. Keressünk egy kutat.” – mondja a kis herceg a sivatagban a repülőgép vezetőnek Exupéry jól ismert regényében, a A kis hercegben. A pilóta már nyolcadik napja hiába próbálja megjavítani a repülő elromlott motorját, vízkészlete fogytán van. A gyermek ötletére felnőttként azt gondolja, hogy képtelen vállalkozás vaktában elindulni a határtalan sivatagban kutat keresni, de azért mégis elindulnak. Csendben vándoroltak órákon át, lement a nap és felragyogtak a csillagok az égen. A kis herceg egyszer csak azt mondta: „Néha a szívnek is jó a víz.” Majd hozzátette: „Az teszi széppé a sivatagot, hogy valahol egy kutat rejt.” Mivel a kis herceg elaludt a fáradtságtól, a pilóta a karjába vette és így folytatta tovább útját, mígnem hajnalra rábukkant a kútra. Amikor felhúzták a friss vizet, a kis herceg így szólt: „Éppen erre a vízre szomjazom. Adj innom.” S ekkor a pilóta megértette, hogy milyen vizet keresett a gyermek. A kis herceg „ajkához emelte a vödröt. Hunyt szemmel ivott. Olyan volt ez, mint egy ünnep. Ez a víz más volt, több volt puszta italnál. A csillagok alatti vándorlásból született. Olyan jólesett a szívnek, mint egy ajándék.”

Gyermekkorom egyik kedvenc olvasmányának ezt a kis történetét juttatta eszembe a mai evangélium párbeszéde Jézus és a szamariai asszony között. A beszélgetés azzal kezdődik, hogy Jézus vizet kér az asszonytól, mondván: Adj innom! Nem állíthatjuk biztosan, hogy Jézus szomjas volt és ezért kért inni. Azt kifejezetten említi János evangélista, hogy az Úr elfáradt, de azt nem, hogy szomjas is volt. A történet további részeiben sincs arról szó, hogy Jézus iszik a kút vizéből.

 

Amikor a visszaérkező apostolok megkínálják ennivalóval, nem eszik. Joggal gondolhatjuk, hogy ha Jézusnak van olyan étele, amiről nem tudnak tanítványai, akkor ilyen itala is lehet.

Ugy tűnik tehát, hogy Jézus valójában nem is volt szomjas, hanem az asszony hitére szomjazott. Nem saját szomját akarta csillapítani, hanem az igazság utáni szomjat akarta felébreszti az asszonyban. Nem inni akart, hanem ő akarta a hit italával megkínálni az asszonyt és az embereket. És Jézus eléri célját. Néhány mondattal élő hitet ébreszt először az asszonyban, majd pedig a városból hozzá érkező emberekben, akik nem az asszony szavára hisznek benne, hanem azért, mert személyes hallhatták tanítását .

A történet tanulságát keresve és azt magunkra alkalmazva nem az a lényeg számunkra, hogy tudnánk-e Jézusnak vizet adni, ha minket kérne meg arra, hogy adjunk neki inni, hanem az a kérdés, hogy szomjas vagyok-e? Szomjazom-e az élő vízre, szomjazom-e az élő hitre, amit Jézus szeretne nekem adni? Vagy talán még pontosabb, ha azt kérdezem meg magamtól: Szomjazom-e az élő vízre, arra vízre, mely számomra a szabadulást, a szenvedélytől való menekvést, gyógyulást jelenti???

Az imént hallott evangélium vajon elindít-e minket engem is a hit útján? Hiszem-e azt, hogy Jézus a szabadító? Ő az egyetlen, aki azt a vizet adja nekem, amitől sohasem szomjazom meg?? Hiszem –e, hogy Ő a szabadító, aki megszabadít engem betegségemtől, szenvedélyemtől? Hiszem-e ,hogy olyan vizet ad nekem, amitől ismét Hozzá fordulhatok, amitől újra helyreáll a családi béke, amitől igaz barátokra lelhetek, amitől megváltozik az életem?

 

 

 

Úgy tűnik tehát, hogy Jézus valójában nem is volt szomjas, hanem az asszony hitére szomjazott..engem, minket is ezért keres, nem maga miatt, hanem miattam, miattunk. Hogy hitet adjon..mert igenis van kiút, van gyógyulás, a mi hitünkre is, a mi igenünkre is szomjazik. Mert ha hiszem, hogy az élő vizek forrását adja nekem, akkor azt is hinnem kell, hogy Ő a szabadító úgy a bűntől, mint szenvedélyektől, békétlenségtől, szeretetlenségtől.

Jézus engem is megkeres, direkt arra jár amerre én vagyok, mert keres, mert találkozni akar velem, mert meg akar szólítani, mert azt akarja, hogy én is kérjem Tőle az élő vizet, a szabadulást, a gyógyulást a józanságot.

Az asszony a Jézussal való beszélgetés után még csak azt mondja a város lakóinak, hogy talán az az ember a Krisztus, a Messiás, akivel találkozott, de az emberek már egyértelműen azt mondják, hogy „valóban ő a világ Üdvözítője, a Szabadító. A mai nap érdemes elindulnunk, hogy inni kérjünk, hogy élő vizet kérjünk, hogy gyógyulást kérjünk Jézustól. Ő pedig olyan élő vizet, élő hitet gyógyulást, szabadságot, szabadulást ad nekünk, ami nem csak a mi szívünknek esik jól,hanem az Övének, a Szabadítónak, de nem utolsósorban a mellettem élőnek a velem együtt élőknek, a családnak a barátnak..egyszóval mindenkinek.

Meg kell mondanunk: az asszony sem mindennapi asszony. Egy tanult, bölcs írástudó sem tehetne fel okosabb kérdéseket ilyen kertelés nélküli, egyszerű szavakkal. Szinte az az ember érzése, hogy céltudatosan ki akarja fürkészni Jézus legmélyebb titkait. És ez sikerül is neki, hiszen Jézusnak egyáltalán nincs ellenére, hogy feltárja kilétét.

 

 

A nagyon is okosan kérdező asszony kérdéseire Jézus készséggel válaszol, és egyre mélyebben tárja fel saját titkait, azt, hogy kicsoda ő, és mit jelent a világnak.

Jézus azért jött, hogy biztosítsa a világot Isten szeretetéről, és az embereket testvéri, baráti szeretetben összegyűjtve, magához ölelve - visszavezesse Istenhez. Számára az a legnagyobb öröm, ha erről beszélhet, ha van valaki, akit nemcsak a kútban lévő víz érdekel, hanem az ő "élővize" is, nemcsak testi szomjúságát igyekszik oltani nap mint nap, hanem többre is szomjazik, arra, amit ő kínál az embernek.

 A szamáriai asszonyban, bár asszony, és szamáriai, ilyen emberrel találkozott Jézus. El is vezette őt az igazság megismerésére.

A találkozás azonban itt nem zárul le. A beszélgetést még egy további epizód is követi, ami egyáltalán nem mellékes János evangéliumában. Az asszony elfut, és hívja Jézushoz a többi szamaritánust. A dolog annyira fontos neki, hogy még a korsóját is ottfelejti. A falubeliek el is jönnek, meghallgatják Jézus tanítását, és mindannyian hinni kezdenek Jézusban.

A szamáriai asszony azt tette, amit János evangéliuma szerint minden embernek tennie kell. Kérdezgette, megismerte Jézust, s amikor meggyőződött arról, hogy Jézus a legnagyobb ajándéka Istennek, futott, hogy másoknak is elvigye ezt az örömhírt, és másokat is Jézushoz vezessen.

János evangéliuma a szamáriai asszony alakjában bemutat egy névtelen embert a megvetett népből, s elénk állítja őt mint az istenkeresés és az apostoli lelkület példáját.

 

 

Nekünk is  feltárja titkait Jézus, ha keressük és kérdezzük őt, s ha megismertük Jézust, nekünk  is őhozzá kell vezetnünk testvéreinket.

A szamáriai asszony ma …………….

Milyen mérhetetlenül szerencsés vagy te, szamáriai asszony!

Nyűgös napi teendőid közben, hétköznapi környezetedben, apró szívességet kérve megszólít a Messiás. Neked semmiség, hiszen amúgy is vízért jöttél. Neki hőn áhított enyhület, erőforrás a nap további gyalogútjához.

Milyen bizalmatlan, milyen kicsinyhitű vagy te, szamáriai aszszony!

Nem tudod elképzelni, nem tudod felfogni, hogy egy zsidó éppen a te segítségedre szorul. Talán vonakodsz is a kézmozdulatnyi szívességet megtenni.

Milyen ostobán vak vagy te, szamáriai asszony!

Csak az "itt és most" jut el a tudatodig: a Messiás ajánlatát, hogy élő vizet adna neked, ha kérnél, hihetetlenül, kétkedve fogadod, még egy kis gúny is bujkál a hangodban, a szemed villanásában, hirtelen ötletedben, hogy na jó, ha ilyen könnyen ígérsz, próbáljuk ki, ne kelljen nekem akkor nap mint nap idejönnöm, kínlódnom a vízmerítéssel, a cipekedéssel....

 

 

Jézus nem bántódik meg és nem adja fel, az ő jobb keze továbbra is kész a kézfogásra.

Szemedről, elmédről kezdi eloszlatni a ködöt, sejtetni engedi, hogy életed, mindennapjaid, érzéseid, szándékaid, örömeid, gondjaid - nyitott könyv előtte. Ismeri szükségeidet, tudja, mikor és hol kell beavatkoznia, hogy javadat, csakis a te javadat szolgálja.

Még mindig kételkedsz, te szamáriai asszony?

Kimondja hát a Messiás: "Én vagyok az, aki veled beszélek."

Szaladj, mondd hát el az embereknek, hogy aki megszólított téged, maga a Fölkent!  Hívd őket, győződjenek meg róla maguk is, és élvezzék a jelenlétét, a közelségét, a fényét, a végtelen, soha ki nem apadó szeretetét! Jusson el ez a szeretet a csüggedőkhöz, a terhet cipelőkhöz, a kételkedőkhöz, mindazokhoz, akiknek szíve nyitott a kegyelem befogadására!

Milyen mérhetetlenül szerencsés vagyok én, kétezer év után is hétköznapi nyűgeimben elveszni hajlamos asszony!

Hányszor, de hányszor nyújtotta felém kezét a Megváltó olyan természetességgel, hogy akkor és ott nemegyszer elmentem mellette. Olyan anyát adott nekem, akinek születésem után első útja a templomba vezetett, hogy engem annak az égi Anyának az oltalmába ajánljon, akire mindannyiunkat rábíztad utolsó órádban. Olyan édesanyát adtál nekem, aki megtanított imádkozni, aki szeretetével, gondoskodásával szüntelenül körülvett, amíg csak élt.

Aki megtanított arra, és példájával ebben előttem járt, hogy legfőbb hivatásom az élet továbbadása, Isten szeretetének, a hozzá való hűségnek és bizalomnak a továbbadása.

 

Olyan társat adott mellém az én Uram, aki ezekben a próbálkozásokban, törekvésekben mindenkor társam volt és maradt a mai napig. Olyan elhivatottságot adott, amelyben a másik ember szolgálata nap mint nap, minden órában feladatom, és ebben a szolgálatban mind jobban kiteljesedhetek.

Ahogy múlnak fölöttem az évek, úgy oszlik a homály szemem és elmém elől, s visszatekintve életemre egyre több érintésben ismerem föl Isten ajándékát.

Milyen bizalmatlan, milyen kicsinyhitű vagyok én, a harmadik évezred küszöbét átlépő asszony!

Hányszor voltam képtelen feltételezni, hogy a Messiás leereszkedik hozzám! Éltem a magam öntudatos életét, melyben majdnem meggyőzött arról a világ, hogy csak magamban bízhatok, nem kell megalázkodnom, kuncsorognom Isten kegyelméért, hiszen ő messze, elérhetetlen, megfoghatatlan távolságra van tőlem - tőlünk.

 Azt pedig végképp lehetetlennek tartottam, hogy a Magasságbeli pont az én szeretetemre, szolgálatomra volna rászorulva. Akkor még nem volt enyém a felismerés, amely felemel bukásaimból, könnyíti a terheimet, még ragyogóbbá teszi örömeimet: "A mi kapcsolatunk a világ teremtése előtt már megvolt. Nem úgy, hogy én léteztem volna, hanem úgy, hogy te öröktől fogva gondoltál rám. Neked is volt advented, Istenem?! Milyen kifürkészhetetlen vagy te! Senkire rá nem szorulsz, senkit nem vársz, mégis vágyakoztál az én szeretetemre, és vártad a pillanatot, amikor megteremthetsz örök terveid szerint, vártad, hogy mondjam neked teljes szívemből: Teremtőm és Atyám vagy nekem."

 

 

Milyen ostobán vak vagyok én, a realitások világának asszonya!

Nap mint nap képtelen vagyok tovább látni az itt és most kézzelfogható valóságán. Élővízzel kecsegtet engem a Magasságbeli? Inkább oldaná meg a prózai, hétköznapi nehézségeimet! Adjon jól fizető munkát, hogy ne kelljen éjt nappallá téve hajtanom, hogy eljussunk valahogy a következő fizetésig! Gyógyítsa meg a gyermekemet, a férjemet, az anyámat, a szeretteimet! Térítse észhez a gyermekemet, hogy vegye már komolyan az életet! Belefáradtam a sok hiábavaló beszédbe. Miért engedi, hogy ezerszám pusztuljanak a szegények, az éhezők, a földrengés áldozatai, az ártatlan gyermekek, a kortársaim?

Ahogy múlnak fölöttem az évek, évről évre kerülök közelebb a Megváltóhoz, válok nyitottabbá az ő felém nyújtott jobbját megérinteni. Felvillan egy-egy jelenete az életemnek, és a villanás fénye új, megváltozott jelentőséget ad a sokéves, évtizedes történésnek. Teremtőm, hiszen az Úr előtt mindvégig nyitott könyv volt az életem! Ha akkor az én akaratom érvényesül, ma mennyivel szegényebb lennék! Mennyire jól tudtad Uram, hogy miért cselekszel akkor és ott éppen úgy!

És még mindig kételkedsz te földhözragadt, mindennapjaid rabjává vált asszony?!

Pedig minden órában eláraszt a Megváltó kegyelmével, nem fárad, nem szűnik meg kezét nyújtani feléd. Egy apró mozdulat csak, hogy te is viszonozd a közeledést. Nem neked kell kopogtatnod, ő jön eléd. Mindig ő jön eléd. Engedd, hogy átöleljen, és utána szaladj és hívd az embereket, újságold el, hogy a Megváltó itt van!







Weblap látogatottság számláló:

Mai: 15
Tegnapi: 22
Heti: 214
Havi: 655
Össz.: 144 681

Látogatottság növelés
Oldal: Írások, gyűjtések 7
Sziklavár - © 2008 - 2018 - sziklavar.hupont.hu

A HuPont.hu honlap ingyen regisztrálható, és sosem kell érte fizetni: Honlap Ingyen.

Adatvédelmi Nyilatkozat

A HuPont.hu ingyen honlap látogatók száma jelen pillanatban:


▲   Itt: aki zarándokol - Vatera.hu
X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »