Sziklavár

Szenvedélybetegsegítő Regionális Közhasznú Egyesület

Mk 12,38-44

Egy alkalommal, amikor Jézus tanított, ezt mondta a tömegnek: “Óvakodjatok az írástudóktól, akik szívesen járnak hosszú köntösben, és szeretik, ha nyilvános tereken köszöntik őket. Örömest elfoglalják a zsinagógában és a lakomákon a főhelyeket. Felélik az özvegyek házát, és közben színleg nagyokat imádkoznak. Ezért keményebb ítélet vár rájuk.”


Ezután leült szemben a templompersellyel, és figyelte, hogy a nép hogyan dobja a pénzt a perselybe. Sok gazdag sokat dobott be. De egy szegény özvegyasszony is odajött, és csak két fillért dobott be. Erre magához hívta tanítványait, és így szólt hozzájuk: “Bizony mondom nektek, ez a szegény özvegy többet adott mindenkinél, aki csak dobott a perselybe. Mert ők a feleslegükből adakoztak, ez pedig mindent odaadott, amije Csak volt, egész vagyonát.”
                                                                         Ezek az evangélium igéi.


Gyermekkorom egyik legkedvesebb története volt Móricz Zsigmond: Hét krajcár című novellája. Sokszor elolvastam ezt a szegény emberek szegényes, de mégis derűs világáról szóló elbeszélést. A történet szerint az édesanya gyermekével együtt egész nap pénz után kutatott a házban. Hét krajcárra volt szüksége, hogy szappant vegyen és mosni tudjon.

 Az első három pénzecske még könnyen előkerült a fiókokból, de a negyediket már nehezebben találták meg a szekrényben. Végül az ötödik, meg a hatodik is előkerült nagy nehezen, de a hetedik még mindig hiányzott, hiába kutattak érte mindenhol. Pedig ha egy hiányzik, akkor mit sem ér a többi hat, mert azon nem adnak szappant a boltban. Mivel nem volt mit tenni, tiszta szívből jót nevettek saját nyomorúságukon. Ekkor váratlanul beállított hozzájuk egy szegény koldus, aki nagy szánalmat keltve előadta siralmát, hogy segítsék meg őt egy kis pénzzel. Aztán a kéregetőből adakozó lett. Amikor ugyanis a koldus megtudta, hogy már csak egyetlen krajcár hiányzik a szappanhoz, szívesen adott az asszonynak, pedig ő sem bővelkedett.

 A mai nap evangéliuma egy másik szegény özvegyasszonyra irányítja figyelmünket, akire Jézus felfigyel a templomnál. Bár az ő adománya kevesebb volt mindenki másénál, mégis az övét értékelte Jézus a legnagyobbra. Két fillér. Mindössze ennyi volt az özvegy vagyona. Két fillér. Csak ennyit dobott a perselybe, de ezzel mindenét odaadta. Nem
maradt semmije, egyetlen fillérje sem. Életét az Istenre bízta. Az ad a legtöbbet, akinek a legkevesebb marad.

 

 

Egy szegény özvegyasszony odament a templomperselyhez és csak két fillért dobott be. Jézus tanítványaihoz fordult és ezt mondta: „Bizony mondom nektek, ez az özvegy többet adott mindenkinél.”

Vajon mit jelenthet ez? Hogy mit jelent özvegynek lenni, azt csak az tudja igazán, aki benne van, és az, minden bizonnyal érti ennek a szegény asszonynak a magatartását, sőt Jézus szavait is mélyebben átérzi.

 

 

Ne soroljuk egy csoportba a szüzek rendjét az özvegyekével, mert amíg a szerzetes szabadon, örömmel és szeretettel vőlegényéül Krisztust választotta, és tőle soha el nem akar szakadni, addig a hívő özvegy valamikor házasságban élt, és ebben a házastársi, örömteli és gondokkal együtt járó együttlétben, a kapcsolatuk szépségében és nehézségeiben találta meg az Urat. Az özvegynek valamikor „a mindene a házastársa volt, akivel családot alapított, de erre csak akkor döbbenhetett rá, amikor már az, akit szeretett, örökre és visszavonhatatlanul eltávozott tőle ebből az életből. Addig teltek az évek, jöttek az ünnepek és hétköznapok, és miután a társ elment, azóta   az ünnepek is hétköznapok lettek.

Amíg a gazdagok többet dobtak a perselybe, addig a szegény özvegy csak két fillért dobott be, mégis többet adott, mint az előbbiek, mert a férje elvesztésével az özvegyasszony megélhetésének forrása is odalett, és ezzel az erőforrás is, amiért érdemes volt élni és küzdeni ezen a földön. Odalett a támasz, az a támasz, ami egészen addig nem tűnt fel, mert olyan volt, mint egy falat kenyér, vagy egy pohár víz, vagy mint a friss levegő. Van, melegít és simogat, és azt gondoljuk ilyenkor, hogy sohasem lesz este. Pedig van alkonyat, és van este, amely az elvesztett házastárs hiányával van tele.

Csak az tudja igazán, aki benne van, mint ez az özvegyasszony is. De van ennek az özvegységnek egy óriási lehetősége is, mert újra lehet értékelni mindent: az Úrral való kapcsolatot, a világgal és a környezetemhez való viszonyomat.

 

Ez az állapot a reményé, amely a hit által éltet, hogy van még Vele is új módon és minden képzeletet fölülmúlóan találkozás, amelynek soha nem lesz vége. Erre egyetlen személy adta garancia van, amely soha sem jár le, és ez a személy a mi Urunk Jézus Krisztus az élők és holtak Ura. Ő nyilatkoztatta ki nekünk az Atyát, és ő maga az Élet. És amikor az özvegy bedobta a két fillért, akkor a legtöbb, a házastársa odaadása után, most már a kevesebbet is, vagyis a megélhetését is nyugodtan adhatja oda annak, Aki által új módon, az érintetlen, tiszta szeretet által került kapcsolatba az Úrban. Akinek van hatalma a holtakat föltámasztani, és a nem létezőket előhívni, hogy létezzenek. A gazdagok, akik többet dobtak a perselybe, jól tették, mert a templomot és a hívő közösség épületeit is fenn kell tartani valamiből, – ezt majd elszámolják nekik. A szegény özvegy azonban olyan kapcsolatba került a Teremtővel és az élet Urával, amilyenbe azok, akik számára a pénz a legtöbb még nem kerültek, és ha továbbra is a pénz marad a legfontosabb az életükben, akkor nem is kerülnek soha! Özvegynek lenni azt jelenti, hogy már a legtöbbet és a legdrágábbat odaadtam az Istennek, ez a két fillér az elfogadásomnak és az Isten iránti szeretetemnek csupán a jele.

Ez így van, hogy ha ezt hittel fogadom el…, ha nem…. akkor csak elvesztettem őt, és akkor az egészet úgy élem meg, hogy ezt is és amazt is, mindent el fogok veszíteni egyszer.

A megélhetés árát, a két fillért bedobni a perselybe, csak az az ember képes, aki átélte már azt, hogy a megélhetésnél van fontosabb is, az a személy, akivel arra vállalkoztunk, hogy a Teremtő munkatársaiként szülők leszünk, és megtanuljuk úgy szeretni egymást, ahogyan Jézus szeret minket. A házastárs elvesztésével nem ér véget az egymásnak nyújtott szeretet, mert a szeretet nem szűnik meg soha! A tudomány elenyészik, a nyelvek elhallgatnak, de a szeretet az örökre megmarad.

 Szeretni most is tudjuk egymást azzal, aki az életünk másik fele volt, csak hogy most tisztábban és az Istenben történik ez, aki számon tartja őt is. Igen, talán csak özvegyként érti meg az ember, hogy már korábban így kellett volna szeretni egymást, mert ez az életünk értelme és célja, és nem az, hogy mit gyűjtöttünk össze, mekkora hírnévre tettünk szert.

 

Az özvegyek mindenkori hivatása az, hogy megtanítsák a gyermekeiket és unokáikat is önfeláldozó módon szeretni.

Befejezésül mondok még egy történetet egy özvegyasszonyról. Igaz történetét évekkel ezelőtt olvastam. Az özvegy minden nap ott ült kis falujuk kis templomában az első padban a szentmisén. Egy napon ritka, ünnepélyes alkalom volt a templomban: a falu szülötte mutatta be első szentmiséjét. Az özvegy most is ott ült az első sorban, kezében az újonnan felszentelt pap újmisés szentképével. Meghatódva olvasta az atya újmisés
jelmondatát –mely így hangzott:

„.jött egy szegény özvegyasszony is, és két fillért dobott be.”

 Könnyes szemmel egyszer az újmisést, máskor az ő szintén pap testvérét nézte, aki a prédikációt mondta a szegény özvegy két fillérjéről, aki mindenét odaadta Istennek. Tekintete hol az egyik, hol a másik papra tévedt, mert Mindkettő az ő fia volt.  Ez az özvegyasszony is Mindenét odaadta Istennek. A két fia volt az ő két fillérje, amit Isten “perselyébe” dobott.

Boldogság...! De sokféleképpen is látjuk! Sokan boldognak gondolják azt, aki anyagi jólétben él, akinek a kezében hatalom van, akinek látszólag jól megy a sora, aki sikeres, aki egészségesKrisztus Urunk a hegyi beszédben, egészen mást mond: „Boldogok a szegények, akik éheznek, akik sírnak, akik üldözést szenvednek az Emberfia miatt…mert ilyeneké a mennyek országa”

Amen






Weblap látogatottság számláló:

Mai: 37
Tegnapi: 15
Heti: 94
Havi: 350
Össz.: 150 301

Látogatottság növelés
Oldal: Írások, gyűjtések 14
Sziklavár - © 2008 - 2018 - sziklavar.hupont.hu

A HuPont.hu honlap ingyen regisztrálható, és sosem kell érte fizetni: Honlap Ingyen.

Adatvédelmi Nyilatkozat

A HuPont.hu ingyen honlap látogatók száma jelen pillanatban:


▲   Laptop 1 Ft-ért? Regisztrálj most! - Vatera.hu
X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »