Sziklavár

Szenvedélybetegsegítő Regionális Közhasznú Egyesület

Elestem....

s már alig van erőm még egyszer felállni..
Megtörtem.. mondd miért kell az életnek így fájni??
Húz le a mélybe, az a meg nem szűnő gondolat...
"hiába várok... nem találom meg magamat"
Ki régen erős volt.... és nem félt semmitől sem
De nem adom Fel..!

Az élet olyan nyilat ejtett el a szívemben
Melyre rá van írva: Én leszek az, ki veled marad
S örökké garantálni fogja az igazadat..
S csak állok némán... hang nem jön ki a torkomon
De legbelül ordítok:" Miért bántasz oly nagyon??
Hiszen tudod, hogy lelkem tiszta! Nem érdemlem..
Mondd kérlek! Miért teszed mégis ezt velem??
Nincs már erőm, miért nem veszed már észre
Hogy nem bírom!!" -s csak néztem fel az égre-
Keresem a kiutat, mindenhol akadály, mást nem látok
Elvesztem..???  nem hiszem, hogy egyszer kitalálok..
De még Csak bolyongok a világban..De tudom AKi szeret, megtalál!!
Én Ott leszek a hosszú és határtalan Magány útnál...


Vándor roskad le az útszél kövére.
Bot a kezében. Bárcsak célhoz érne!
De nem megy tovább! Hogyan érje el,
ha olyan nehéz terheket cipel?
Amikor indult, erõs volt és boldog.
Azóta annyi minden összeomlott.
Szívében ott a kérdés szüntelen:
Mért lett ilyen az út, én Istenem?!
Ahogy így töpreng, kicsordul a könnye,
és leperdül az útszéli göröngyre.

Aztán elcsendesedik. Lehet-e
ilyen csüggedt, ha Isten gyermeke?
Magasba emeli tekintetét.
Ott majd megérti, amit itt nem ért.
Fogja botját, és indul vánszorogva.
Mintha a domboldalon kunyhó volna!
Odaér. Bemegy. Fáradtan lefekszik.
Elég volt már a vándorlásból estig.
Soká eltöpreng még a bajon, hiányon,
míg végre lassan elnyomja az álom.

S magát álmában is vándornak látja,
útban a távol mennyei hazába.
A mennyei város ragyog feléje.
Oda igyekszik, siet, hogy elérje.
Azután új vándort lát közeledni,
s mert keresztjébõl nem hiányzik semmi,
mint hídon, boldogan indulhat rajta,
hogy átjusson békén a túlsó partra.

"Rálépek én is!" Reménykedni kezd:
az ismeretlen, idegen kereszt
hátha átsegíti. Rálép, de reccsen
lába alatt. "Jaj, Istenem, elvesztem!
Uram, segíts!" Így sikolt, és felébred.

Még a földön van. Elõtte az élet.
Csak álom volt a kín, a döbbenet.
"Megváltó Uram, köszönöm Neked!
Keresztemet Te adtad, ó, ne engedd,
hogy egy darabot is lefûrészeljek!
Amilyennek adtad, olyan legyen!
Te vezetsz át a szenvedéseken.
A Te kereszted szerzett üdvösséget,
de mivel az enyémet is kimérted,
Te adj erõt és kegyelmet nekem,
hordozni mindhalálig csendesen!"
Kemény a harc, nehéz a kereszt terhe.
Nem bírom már!
- sóhajtod csüggedezve.
De tarts ki! Egyszer meglátod, megérted,
hogy a keresztre miért volt szükséged.






Weblap látogatottság számláló:

Mai: 28
Tegnapi: 44
Heti: 120
Havi: 1 388
Össz.: 140 343

Látogatottság növelés
Oldal: Írások, gyűjtések 6
Sziklavár - © 2008 - 2018 - sziklavar.hupont.hu

A HuPont.hu honlap ingyen regisztrálható, és sosem kell érte fizetni: Honlap Ingyen.

Adatvédelmi Nyilatkozat

A HuPont.hu ingyen honlap látogatók száma jelen pillanatban:


▲   Itt: lányos anyák tízparancsolata - Vatera.hu
X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »