Istenem,!
Légy velem, támogass és erősíts, mert nélküled elszédít a világ rohanása! Láttass meg velem apró csodákat, kicsiny rezdüléseket, melyeket nem veszek észre magamtól.
De küldj mellém társakat, mert egyedül eltévednék a sok csoda között, melyeket mutatnál.
Uram, szereteted az égig ér, hűséged a fellegekig
Ég. Fellegek. Hegyek. Mélység. Fenn, lenn.
Világmindenség. Véghetetlen szeretet és hűség.
Annyiszor elégedetlenkedünk, pedig mennyire kényeztet az élet. Csak az adott pillanatban nem látjuk, mennyire boldogok vagyunk. Számtalan embernek adatik meg a jólét, a nevetés, a sírás a boldogságtól, gyermekzsivaj az udvaron, szerelmes kézfogás az őszben. Az anya ölelése, az apa féltő szigora.
Kirándulás a sárguló erdőben, korty egy tiszta forrásból, olvasgatni egy könyvtárban, beszélgetni egy jó baráttal. Horgászni a tavon, utazni távoli országokba, összekacsintani idegen szempárral, közben hálát adni minden percért, mely békességben születik és múlik el. Hányszor lát a világtalan sokkal többet ebből a világból, s hányszor hall finomabb harmóniákat egy siket fül. És itt vagyunk, még mindig itt vagyunk.
Mert a világmindenség Urának, források és szakadékok magas mindentudójának szeretete a fellegekig ér.
Igazsága semmihez sem fogható.
Amikor látom a te műveidet, a napot, holdat, a csillagos eget, csodálva kérdem:
„ mi itt az ember, hogy rá gondolsz, s megáldod ezerszer.”
Világmindenség Ura, Jézus Krisztus Atyja, ne engedd,
hogy elégedetlenkedjünk, mikor bőséggel ontod ránk
megtartó szereteted, és ellátsz naponta csodákkal.