"Valahányszor megbotlasz, kelj fel! Azután mosolyogj, és lassan kitartóan és tévedhetelenül haladj tovább a törekvés útján."
Sri Chinmoy
Valamit szeretnék mondani Neked. Ne hidd, hogy csúnya a világ, s az emberek rosszak.
A világ szép, s az emberek jók.
A rosszaság nem egyéb, mint valami furcsa betegség, mely ragályos
és időnként visszatér.
Akár a pestis vagy a nátha. S olyankor elcsúfítja a világot maga körül. A világot? A Te világodat.
De ne feledd el, hogy a Te világodon kívül van még egy másik világ
és ez az igazi világ.
Gyökered, vagyis jellemed, adottságaid, érzéseid és az a sok láthatatlan holmi,
amit magadban hurcolsz egy életen át, ebből az igazi világból ered,
és ahhoz a mesterséges másik világhoz, melyet magadnak csináltál,
csak annyi köze van,
mint a hóvirágnak az avarhoz, melyen átüti fejét midőn a földből előbúvik. Ha felületesen megnézed, azt hiheted, hogy ez a penészszagú halott szőnyeg tartja a hóvirágot a hátán. Pedig nem így van.
Előfordul, hogy erdőtűz támad, s az avar tüzet fog és elég.
Elég a hóvirág is vele, az igaz.
De jövő tavasszal előbúvik megint.
Miért?
Mert gyökere mélyebben volt, mint a halott avar, a földben volt, az igazi földben. Így van ez veled is, testvér.
Gyökered nem ebből a világból való, amit magad köré ácsoltál, és ha tűz támad s rád dőlnek a kontár tákolmány romjai:
Éned az ösztön gyökérszálainak nyomán visszamenekül az igazi világba,
akár a hóvirág.
Mert nincsen különbség, közted, s a hóvirágok között abban a világban.