Sivatagi éj
1/
Rozsdaszínben fodrozó
Homoktengeren,
A lenyugvó nap fénye
Még egyszer megpihen.
Aranyló foszlányokban
Lebeg a sivatag felett,
A piramisok sziluettje
Forró szélben remeg.
2/
De ébred az éj, közeleg már
Csillagszekerén.
Fekete fürtjei átrebbennek
Az ég zenitén.
Csillagfénybe takaróznak
Az évezredes kövek.
Egy utolsó fényuszályt
Már ezer árnyék követ.
3/
Minden éjjel újra vívja
Harcát a Nap és a Hold:
A Nap fényében Élet izzik,
Az Éj dermedt, és holt.
Ezredévnyi meséket
Szívnak be a hevült kövek,
S minden éjjel álmot szőnek
Belőle a hűlő erek.
4/
A néma Hold ezüst ködbe
Vonja a királyi völgyet,
Mit emberöltők óta hűen
Őriznek a Szfinxek.
Holt királyok lelke lebeg
A piramisok felett,
Lüktető csend zenéjére
Pattognak a kövek.
5/
A Fény és az Árnyék,
A Nappal és az Éj:
Egymásba fonódó
Örök ellenfél.
Az Élet és a Halál
Vékony mezsgyéjén:
Éden és a Sivatag közt
Száműzetek én…
2004. augusztus 15.