Uram,a minap azt kérdeztem valakitől itt a templomban, hogy hogy van. Azt válaszolta: „Aki ide, az Isten házába el tud jönni,
és itt énekelni tud, az jól van.” Add Uram, hogy ha már nem tudunk eljönni ide,
a Te házadba, mert gyöngék vagyunk, mert öregek vagyunk, vagy mert húz a betegágy, akkor is jól legyünk. Add úgy élnünk, hogy az otthonunk templom legyen, hogy a kórházi kórterem templom legyen, hogy az idősek otthonának szobája, folyosója, konyhája templom legyen! Add, hogy ne érezzük nyűgnek a keresztet, amit Te adtál nekünk. Uram! Mert a kereszt nem büntetés.
A kereszt: feladat. A kereszt: életünk értelme. Születésünkkor kapjuk, s a veled való találkozáskor tehetjük csak le. Add, hogy akkor is majd mondhassuk: „Aki ide, hozzád, haza tudott érkezni, az jól van. Köszönöm, Uram, a keresztemet.”
Gondolj arra, hogy valaki szeret Gondolj arra, aki érted nevet Gondolj arra, aki segítséget áraszt Gondolj arra, aki vicceivel fáraszt Gondolj arra, aki barátként is helytáll ... Gondolj arra, aki mosolyodra vár Gondolj arra, aki örömöt szánt rád És ne gondolj arra, aki nem gondol rád!