Levél
…...............küldöm Neked-e levelet,
mert tudatni akarom Veled, hogy
milyen nagyon szeretlek,
milyen hűségesen vigyázom lépteidet
és hogy milyen nagyon szeretném ha életednek tudatos része lennék.
Ma reggel ébredéskor már ott voltam Veled
a szépséges kelő napsugárban és bearanyoztam szobádat.
Reméltem, hogy „Jó reggelt” kívánsz majd nekem.
De Te nem tetted..
Azt gondoltam akkor, hogy kissé korán van még
ezért nem veszel észre.
Újból fel akartam hívni magamra a figyelmedet,
amikor kiléptél az ajtódon.
Könnyű szellővel megcsókoltam az arcodat,
bűvös virágillatot leheltem Rád,
majd madárénekkel szóltam Hozzád.
De Te csak elmentél mellettem.
Később a nap folyamán figyeltelek amint a barátnőddel csevegsz.
Milyen nagyon kívántam, hogy hozzám is beszélj.
Vártam és vártam, de Te csak mentél a magad útján vakon.
Ma délután hűsítő záport küldtem Neked.
Ott voltam minden cseppjében, azután,
hogy észrevegyél még Rád is kiáltottam néhányszor
az ég dübörgő viharával, remélve, hogy rám figyelsz majd.
Puha felhők közé sokszinű szivárványt festettem az égre Neked, gondolva, hogy biztosan észreveszel majd.
De Te csak rohantál, jelenlétemet észre sem vetted..
Ma este, hogy méltón búcsúzhass el a naptól
szépséges naplementét küldtem Neked...
S UTÁNA MILLIÓ CSILLAGBAN MOSOLYOGTAM RÁD,
REMÉLVE, HOGY VISSZAMOSOLYOGSZ MAJD
DE NEM TETTED.
Ma éjjel mikor lefeküdtél holdfénnyel sugároztam be az arcodat,
hogy jelezzem ott vagyok VELED.
Reméltem, hogy beszélgetsz velem
majd egy kicsit mielőtt elalszol.
De nem szóltál egy szót sem....
Ez nagyon fájt...
Azért én VELED maradtam és vigyáztam RÁD egész éjjel,
gondolva, hogy talán majd reggel....
majd reggel köszöntessz engem.
Nap mint nap megjelenek előtted
az élet számtalan csodás eseményében,
remélve, hogy barátodnak fogadsz.