Sziklavár

Szenvedélybetegsegítő Regionális Közhasznú Egyesület

Az Én történetem !

        

Mikor is kezdődött el?

Az az ember, aki másra akarja hárítani a felelősséget, biztosan így kezdi a gondolatát: -„Sanyarú gyermekkorom volt, nem szerettek, ütöttek-vertek”-…stb.

 

Próbálok visszaemlékezni, de semmi maradandó szép emlékem nincs gyermekkoromból (sajnos). Édesapám bevallottan, ifjú korától alkoholista volt, a csendesebb fajtából. Minden nap jól berúgott és hazaérve lefeküdt aludni. Nyugton hagyta a családot. Nem verekedett, nem tört-zúzott, de nem is tett semmi hasznosat. Mintha nem is lett volna családja.

Én mindezt úgy éltem át, hogyha én egyszer felnőtt leszek, soha nem fogok inni. A dohányzásról is ezt gondoltam. A cigaretta mindig az asztalon volt nálunk, de nem jutott eszembe, hogy egy szálat is elvegyek belőle. Az alkoholra pedig rá sem tudtam nézni. A visszaváltható, üres üvegekből szerencsére, mindig csináltam egy kis zsebpénzt magamnak. Ez volt az egészből a hasznom.

De visszatérve a gyermekkoromra, édesanyám nagyon vigyázott arra, hogy véletlenül se nyúljak az italhoz. Mindig azt mondta, hogy 18 éves koromig nehogy kipróbáljam, mert akkor - Jaj Nekem!- Ugyanígy volt a cigarettával is. Pedig nem is kellett igazán tiltani, mert egyébként se fentem rájuk a fogamat. Még gimnazista koromban sem próbálkoztam velük. Egyáltalán nem érdekelt egyik sem.

 

A dohányzásra szép lassan szoktam rá, úgy 21 éves korom után. Kávéhoz egy-egy slukk, aztán nemsokára már több szál, illetve csomag is elfogyott. Szerencsére a dohányzásról az Isten segítségével, a férjem kérlelésére és az én óriási akaratommal gyorsan sikerült leszokni (Egyik pillanatról a másikra).

 

Amikor betöltöttem azt a bizonyos 18. évemet, azután (sajnos!!) társaságban bizony meg-megkóstoltam az italt. Persze csak olyan „körömlakk”-szinten. Kezdetben mindenféle édes löttyel próbálkoztam, mert finom és itatja magát. Persze sosem úgy kezdtem inni, hogy most be akarok rúgni, az csak úgy jött észrevétlenül. 

Eleinte még jópofaságnak tűnt az iszogatás, de nem vettem észre a csapdát benne. Sokszor többet bírtam inni, mint mások, büszke is voltam magamra. Ezért gondoltam, hogy nekem soha nem lesz problémám az alkoholos itallal. Ihatok bármennyit, akkor is tiszta marad a fejem. Egy kicsit elkábít, de meg tudok állni egy bizonyos szinten. De ez csak ámítás volt az én részemről. Eleinte, amikor hétvégén eljártunk bulizni, csak akkor iszogattam. Később már munka után is jólesett egy-két pohárkával. Ellazított, kikapcsolta az agyamat, jól aludtam tőle. Csak másnap kóvájogtam.

Egyszer csak azt vettem észre, hogy a bulikban Nekem elsők között megárt az ital, igen korán elálmosodok és elalszom. Mindig a fáradtságra hivatkoztam, amit sokáig el is hittek a barátaink. Sajnálom, hogy Ők sem figyelmeztettek arra, hogy túl sokat iszom.

Amikor a gyermekeinket vártuk, akkor természetesen nem ittam egy korty alkoholt sem. Nem bocsátottam volna meg magamnak, ha betegen születik valamelyik gyermekünk, az ital miatt. Akkor még tudtam kontrollálni magamat, sikerült leállni az itallal. De amikor már nem szoptattam, alig vártam az alkalmakat, hogy inni lehessen. Kezdődött minden elölről. Sajnos még autót is vezettem ittasan, szerencsére nem történt semmi baj.

Akkor éreztem a nagy bajt, amikor nem tudtam megállni, hogy ittasan vezessek. Próbáltam nem inni, de rosszul voltam. Remegtem, borzasztóan kívántam az italt. Többször sikerült leállni, de egyedül csak pár hónapig ment.

Szégyelltem otthon a család előtt inni. Éreztem, valami nincs jól, hogy ne lássák mennyit iszok, kezdtem eldugdosni az italos üvegeket. Különböző jobbnál jobb helyeket találtam ki az üvegek elrejtésére.  Buta ésszel azt gondoltam, ha nem előttük történik az ivás, akkor nem is iszok. Persze a családtagok mindig észrevették, hogy ittas vagyok, de én ezt mindig tagadtam. Kezdték keresni a bizonyítékot, amit előbb-utóbb sikerült is megtalálni. Elém tették, de letagadtam, mintha nem az enyém lenne. De az Övék se, akkor kié? Beismertem, fogadkoztam, hogy soha többet nem teszek ilyet és nem iszok többet, mert ez senkinek se jó. Mindent megígértem, orvosi vérvételt is, gamma-gt vizsgálatot, mert majd az bebizonyítja, hogy nem iszok, csak hagyjanak békén. Megálltam pár hónapig az ivást, amíg a májam regenerálódott és utána folytattam. Megint kezdődött minden elölről, ”megtalálás-tiltakozás- fogadkozás-„Ggt” vizsgálat-ivásszünet. Józanodás.(Pár hónap).

 

Egyszer csak észrevétlenül felnőtt a fiam és betelt a pohár. Összefogtak, megfenyegettek az édesapjával együtt, hogy elvitetnek a kórházba, de amíg nem józanodok ki véglegesen, nem jöhetek haza.

Jobban szeretem a családomat, mint az italt és azt gondoltam, hogy ezt a szégyent nem élném túl. Őket is borzasztó helyzetbe sodornám, na meg magamat is. Akkor a szégyenérzetem erősebbnek bizonyult, mint az alkoholizmushoz való ragaszkodásom.

A férjem mindenütt segítséget keresett, mindenféle göröngyös utat bejárt, amíg eljutott Titkó István atyához, aki Máriapócson tart lelkigyakorlatot szenvedélybetegeknek. Együtt elmentünk és az első 4 napos foglalkozás után, teljesen kicserélődve, Isten kegyelméből az alkoholizmustól megszabadulva, megtisztulva, boldogan jöttünk haza. Ez a felszabadult boldogság-érzés a mai napig tart, a családunk boldogságban él, a gyermekeink örömmel közelednek hozzám, végre van édesanyjuk is. Minden negyedévben visszatérünk feltöltekezni a kis csoportunkhoz és bíztatjuk egymást a szebb, józanabb élet folytatására.

Most már tudom, hogy nagyon jó józannak lenni, könnyebb tiszta fejjel átvészelni a nehéz gondokat, megoldani a problémákat és nem az italos üveg mögé bújni.  

 

Máriapócson a Könnyező-Szűz Mária kegyelmével, oltalmával sikerült meggyógyulnom!      

      Köszönöm, hogy meghallgattatok. 




Feleség, aki társfüggő lett

 

            Férjemmel 1970-ben kötöttünk házasságot. Az alkohol nagyon hamar problémát jelentett kapcsolatunkban. Kezdetben ritkán, majd egyre gyakrabban. Ezt úgy éltem meg, hogy az ital fontosabb számára, mint a családja.

            Próbáltam az ivástól visszatartani. Amikor józan volt igyekeztem meggyőzni. Ilyenkor megígérte, hogy nem iszik. Rövidebb-hosszabb ideig sikerült is józannak maradnia, én meg reménykedtem, hogy most majd megtartja ígéretét. A visszaesései mindig keserű csalódást okoztak.

            A család életében egyre ritkábban vett részt, a gondok egyre inkább engem terheltek. A gyerekeink is hozzám fordultak problémáikkal. Az anyagi helyzetünk is rosszabb lett. Nagyon megviselt, hogy soha nem tudtam mikor, milyen állapotban jön haza.

            Szégyelltem a viselkedését. Igyekeztem a rokonok, ismerősök elől eltitkolni. Ezért a családon kívüli kapcsolataink leszűkültek.

            Sokat gondolkoztam azon, mit kellene tennem, hogy ne igyon. Minden próbálkozásom, hogy visszatartsam, kudarcot vallott. A helyzetünket kilátástalannak láttam. Azt tudtam, hogy a kórházi elvonó kezelés ritkán hatásos, ezért meg se próbáltam meggyőzni, hogy vegyen részt rajta. Más lehetőséget nem ismertem.

            2000. őszén a Kossuth rádióban, a katolikus félórában hallottam arról, hogy Máriabesnyőn van szenvedélybetegeket segítő-mentő lelkigyakorlat. Megadtak egy telefonszámot, ahol érdeklődni lehet, ezt felírtam.

            A karácsony-évvége körüli időszak mindig kritikus volt nálunk. Karácsony után magamnak kimondtam, a férjem alkoholista, ezt én tovább tétlenül nem tűröm. Felhívtam a műsorban megadott telefonszámot és elsírtam bánatomat.

            Edina nagyon kedvesen, megértően végighallgatott. Elmondta, mikor lesznek a következő lelkigyakorlatok és azt, hogy hozzátartozókat is fogadnak. Ettől kezdve igyekeztem minél többet megtudni az alkoholizmus természetéről.

            A 2001. májusi lelkigyakorlatra tudtam elmenni. Oda azért mentem, hogy a férjemnek keressek lehetőséget a szabadulásra. A lelkigyakorlaton ismertem meg a társfüggőség fogalmát. Ez azt jelenti számomra, hogy nemcsak férjemnek, nekem is segítségre van szükségem. Ezen a lelkigyakorlaton találkoztam Titkó István atyával, aki elmondta, hogy Máriapócson vezet hasonló lelkigyakorlatokat.

            Egyszer jártam zarándokcsoporttal Máriapócson. Akkor rövid időt töltöttünk ott. Vágytam rá, hogy visszatérhessek hosszabb időre.

            2003. májusában vettem részt Titkó atya lelkigyakorlatán. Első nap után úgy éreztem jó volt, hasznos volt a máriabesnyői lelkigyakorlat, de én Máriapócson vagyok otthon. Azóta is, amikor meg tudom oldani, megyek.

            A függőnek a függőségből, a társfüggőnek a társfüggőségből kell szabadulnia. Ehhez kaptam sok segítséget a kiscsoportos és egyéni személyes beszélgetésekben. Ötleteket, hogyan tudok kilépni az évtizedek óta rögzült játszmákból, hogyan adhatom vissza fokozatosan a felelősséget, amit átvettem tőle. Felismertem, hogy nem miattam iszik, hanem azért, mert beteg.

            A 2003. szeptemberi lelkigyakorlaton eljött velem férjem is. A kezdeti ellenállása a lelkigyakorlat végére megszűnt. Öt évig jártunk együtt rendszeresen a lelkigyakorlatokra, az életvitelében csak minimális változás történt.

            A győri bazilikában levő Szűzanya kegykép 1697. március 17-én véres könnyeket hullatott. A bazilikában van eltemetve Boldog Apor Vilmos, Győr vértanú püspöke.

            2008. március 17-én Boldog Apor Vilmos sírjánál imádkoztam. Közbenjárását kértem férjem szabadulásáért, azzal az ígérettel, hogy az imameghallgatásról a szentté avatása ügyében tanúságot teszek.

            Április elejétől csökkentek férjemnél az alkoholproblémák, és a viselkedése is jó irányba változott. November 20-a óta egyáltalán nem fogyasztott alkoholt.

            Az elmúlt félévben teljesen megváltozott az életünk. Most már nemcsak férjem, társam is van. Sokkal megértőbb lett. Az esetleges nézeteltéréseinket normális emberi módon tudjuk megbeszélni.

            Kicsit féltem, mert ez teljesen új helyzet, a több évtizedes reflexek nem múlnak el könnyen. Türelmet kértem tőle, és igyekszem én is türelmes lenni.

            Tudom fél év nem hosszú idő. Most itt tartunk. Remélem Isten segítségével kapcsolatunk a jövőben csak javulni fog.

            Istennek hála mindazért, amit kaptunk! Hála azért, mert nála semmi sem lehetetlen! Bármilyen életkorban megadhatja a szabadulást. Áldja meg mindazokat, akik segítettek nekünk, akik jó csatornái voltak szeretetének!




Weblap látogatottság számláló:

Mai: 18
Tegnapi: 39
Heti: 163
Havi: 769
Össz.: 211 308

Látogatottság növelés
Oldal: Írásaink 1
Sziklavár - © 2008 - 2024 - sziklavar.hupont.hu

A HuPont.hu honlap ingyen regisztrálható, és sosem kell érte fizetni: Honlap Ingyen.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat

X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »