Sziklavár

Szenvedélybetegsegítő Regionális Közhasznú Egyesület

1.

"S azóta minden esztendőnek a vége felé
az Úristen emlékeztetni akarja az embereket arra,
hogy a gonoszság útja hova vezet,
s ezért ősszel a napok rövidülni kezdenek,
a sötétség minden este korábban szakad alá,
és minden reggel későbben távozik,
hideg támad, és befagynak a vizek,
s a sötétség uralma lassan elkezdi megfojtani a világot.
Mi, emberek pedig megijedünk,
s eszünkbe jut mindaz a sok rossz,
amit elkövettünk az esztendő alatt,
és amikor eljön a legrövidebb nap,
és a Világosság angyala alászáll közénk jóságot keresni,
egyszerre mind meggyújtjuk a karácsonyfák gyertyáit,
hogy az Úristen, ha alátekint, fényt lásson a földön,
s megbocsássa a bennünk lévő jó miatt a bennük lévő rosszat."

Wass Albert

2.

"Életem nagy korszaka volt, hogy megismerkedtem a Kelet bölcsességével, és megtanultam a mély lélegzet titkát. Bármikor bele tudok bújni a középpont békéjébe. Ilyenkor mintha visszatérne gyermekkorom gondtalan boldogsága – de ebben maradni nem tudok. És azt tapasztaltam, hogy senki sem. A bibliai példabeszéd az okos szüzekről, akik a vőlegényt várják, kifejezetten nekem szól. Emlékszel rá? Várják a szüzek, hogy jön majd a vőlegény, de nem tudják mikor. Jönnie kell, sóvárognak rá. Éjszaka van (a várakozás éjjel a legnyomasztóbb) s érzik, hogy beteljesületlen testtel-lélekkel nem lehet élni. Az ostoba szüzek azonban nem tudnak várni – nincs a lámpásukban olaj. Az okosak viszont őrzik az olajukat, és a döntő pillanatban – ez a történet fura tanítása – nem adnak könnyelmű társaiknak! Ez önző dolog, gondolod, de aki járt már olyan pokolban, mint én, tudja, hogy ez sajnos így van: fényt senkinek sem lehet adni! Ennivalót lehet. Vizet is! Meleg ruhát is lehet. De fényt nem lehet! A háború alatt a gyertya volt a legnagyobb kincs. A mécses! A működő villamosság korában már nemigen tudjuk, hogy fény nélkül, tűz nélkül visszasüllyedünk egy teremtés előtti vaksötét őskorba! A sötétség félelmetes! A rövidzárlat, ha nincs gyertyád, olyan mintha megvakultál volna. Ilyen vakon éltem a háborúban. Emlékszem, hogyan őriztem az utolsó három szál gyufámat. És amikor már csak egyetlen szál maradt, és meg kellett találnom valahol a mécsest a koromsötét óvóhelyen, úgy őriztem tenyeremben a lángot, mint sivatagi pásztor az utolsó korty vizét. Fényt nem lehet „adni” – csak meg lehet gyújtani, ha van, ami meggyulladjon. Az én Tanítómesterem hiába lángol: ha nincs olajam, nem lobbanok fel. S az én tüzem is hiábavaló, ha nincs olajad, ami felgyulladjon benned… Engem gyújt valaki, én gyújtalak téged, te gyújtasz másokat.. de lángra lobbantani csak azt lehet, akinek van ,,olaja”. Elképzelni se tudjuk ,,mit élt át az Isten”, mielőtt azt mondta: ,,Legyen világosság!” Milyen volt Neki, amikor még sötétségben élt. Itt erről a ,,világosságról” van szó. A Logosz-fényről. A szikrát át lehet adni – de lángolni magadnak kell. Azt magadból kell megteremtened! Az utolsó időkben önmagad lámpása kell, hogy legyél."

Müller Péter-Gondviselés




Weblap látogatottság számláló:

Mai: 9
Tegnapi: 38
Heti: 115
Havi: 721
Össz.: 211 260

Látogatottság növelés
Oldal: Írások, gyűjtések
Sziklavár - © 2008 - 2024 - sziklavar.hupont.hu

A HuPont.hu honlap ingyen regisztrálható, és sosem kell érte fizetni: Honlap Ingyen.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat

X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »