Az igazságosság: „…aki figyelembe veszi a szokást és a szabályt”. Arisztotelész azt a lelki alkatot nevezi igazságosnak, amelynek alapján az emberek, igazságos cselekedeteket hajtanak végre. „ Ez a jogszerűséget jelenti Arisztotelésznél. a saját boldogságunkhoz vezető úton vannak olyan írott ( törvény) és íratlan szabályok ( hagyomány), amit be kell tartanunk ahhoz, hogy boldogok legyünk. A gyerekkortól szabályok szerint élünk: vannak a családon belül szabályok (minden vasárnap nagyiéknál eszünk, nem beszélünk egymással csúnyán(, vannak az oviban és az iskolában is ún. házirendek amik korán ránevelhetnek bennünket arra, hogy a közösség tagjaiként mindannyiunkra vonatkoznak. ha keresztény családban élünk, akkor a nevelésünkbe belépnek azok a szabályok, amik nem parancsként hatnak ránk- még ha a nevük az is, egyszerűen a szüleinktől ez látjuk ( illetve ezt kellene, hogy lássuk)- így természetesnek veszük és elfogadjuk azokat. Ezek mid olyan szabályok, amik valóban ésszerűek és az évek során azért alakultak ki, mert megkönnyítették az együttélést- és igazából a legtöbb ember azért fogadta el, mert egyet értett vele. Itt ismét csak az emberi butaság jöhet csak be gátló tényezőként, illetve a tisztességtelenség Miért jutna bárki eszébe, hogy elvegye másét? Ha az enyémet veszik el- az nekem sem okoz örömet. Aki áthágja a szabályokat vagy nem is érti őket vagy úgy érzi nem lesznek következményei. azzal pedig ha lebutítjuk és gyengítjük a szabályokat nem érünk el semmit- azokat sem fogja betartani. Iskolában nagyon sokszor a gyerek azért szeg meg egy szabályt, mert a szülő maga az, aki támogatja ebben.
Ha visszakanyarodunk ismét a nőkhöz- a nőknél sokkal több íratlan szabály van, amit be kell tartani és általában be is tartjuk őket. „ Barátnő exét soha! Fehér frotír zoknival fekete cipőt semmiképpen!” Ez most persze egy kicsit elbagatelizálja azt amit megfogalmazok: mi nők inkább szabálykövetőek vagyunk, mint a férfiak. Már csak a neveltetésünk miatt is. minket jó kislányoknak nevelnek- de egy fiú ne legyen anyámasszony katonája. Ráadásul a családon belül is általában az anya az, akinek igazságot kell tennie- így a nők általában gyakorolják az igazságosság erényét.
Hosszabb kitérőkkel végül csak eljuthatok végre Hepburnig. Mert a női lélek bizony nem annyira bonyolult, hogy ha ismeri is Arisztotelész boldogságelméletét és az erényeket- ettől tenné függővé a boldogságát.
Mi nők mindig is egyenlőnek tekintettük magunkat a férfiakkal- hiszen valóban minden férfi mögött ott állt és áll az a bizonyos nő: feleség, anya, szerető vagy egyéb.
A nő szerepe akár reflektorfényben állt, akár a háttérben állt mindig is volt annyira fontos, mint egy férfié- anyaként, a nevelésben az anya egyénisége ( erényessége vagy erénytelensége) az ami meghatározza az utódok jellemét. A nők életének a legfőbb célja pedig valóban a boldogság elérése és átélése.