“Egy idö után megtanulod a finom különbségtételt
a kézfogás és az önfeladás között,
És megtanulod, hogy
a vonzalom nem azonos a szerelemmel
és a társaság a biztonsággal,
És kezded megérteni, hogy
a csók nem pecsét és a bók nem esküszó,
És hozzászoksz, hogy emelt fövel és
nyitott szemmel fogadd a vereséget,
a felnött méltóságával, nem pedig a gyermek kétségbeesésével,
És belejössz, hogy
minden tervedet a mára alapozd,
mert a holnap talaja túl ingatag ehhez.
Egy idö után kitapasztalod, hogy
még a napsugár is éget, ha túl sokáig ér.
Müveld hát saját kertecskédet,
magad ékesíted fel lelkedet,
ne mástól várd, hogy virágot hozzon neked.
És megtanulod, hogy valóban sokat kibírsz…
Hogy valóban erös vagy.
És valóban értékes.”