Hűvös tiszta fény
Most hallgat minden elem,
Arcomon pihen kezem.
Most nem úr a félelem.
Most nyugodtan lélegzem.
Már csituló hullámok,
Simulnak a sziklákhoz.
Már nem hullnak villámok.
Már nem gyúlnak vulkánok.
Csak harmatos remegés,
Mint pókháló lebegés;
Csak hangtalan könnyezés,
Csak hajnali töprengés.
Mikor hővös tiszta fény
Ölel kéklı reggelén,
Mikor szólít a REMÉNY:
Ekkor megbékélek én…
1993. július 06.