Sziklavár

7.lecke – A megbocsátás

Lelkészek és pszichológusok a megmondhatói,  hogy ha a „szeretet lehetetlen”, akkor a megbocsátás még inkább az. Emberi életek telnek el azzal, hogy sérelmeinkre emlékezve és így valójában a múltban élve, nem tudunk felszabadulni, hanem gúzsba kötve, nyomorúságos gondolatokkal telve töltjük napjainkat, haragszunk, dühösek vagyunk valami olyasmi miatt, ami már régen történt, és már rég nincs is vele dolgunk.

Popper Péter előadását hallgattam pár hete a témában, és elmondta, hogy sokszor azért olyan hosszú egy pszichoanalízis felállítása, mert hónapok telnek el azzal, hogy a páciens a múltban elszenvedett sérelmeit sorolja, és képtelenek foglalkozni a terápiával mindaddig, amíg ki nem beszélte magából az összes bánatát. Hogyan lehet ennyi sérelmet magunkban hordozva élni egyáltalán? Hát úgy! : sértődötten, dacosan, haragvóan, lehangoltan, depressziósan. Popper Péter arról mesélt, hogy azt tapasztalta, hogy az emberek egyszerűen képtelenek megbocsájtani, és életük végéig képesek hordozni régi sérelmeiket, ahelyett, hogy egyszer végre túllépnének rajta. Képtelenek rá – mondja, mert a megbocsájtás azt jelenti, hogy elfelejteni. „A megbocsátás hatalom az emlékek és az érzelmek felett.” (P.P.)  Ameddig a régi sérelmekkel újra és újra előhozakodunk, ameddig felhánytorgatjuk, felidézzük őket, addig az emlékezetünkben tartva a sérelmet, gondolatainkkal újra tápláljuk az egykori érzéseket, újra gerjesztve az egész eseményt, és újra átéljük annak minden részletét. Tudunk-e így megbocsátani, ha újra és újra átéljük, elszenvedjük a sérelmeket?  Popper Péter szerint akkor tudunk megbocsájtani, ha egyszerűen már emlékezni is képtelenek vagyunk a kellemetlen eseményekre, képtelenek vagyunk azt felidézni.  A kérdés az, hogy az az ember, aki csak a rosszra emlékezik, annak van-e képessége egyáltalán az örömre? Aki mindig a múlton rágódik az képes-e egyáltalán megbocsátani?  Mennyire vagyunk tehát urai érzelmeinknek és emlékeinknek? Itt az a kérdés is felmerül, hogy az érzelmeket el lehet-e határozni? Akarhatok-e így vagy úgy érezni? Az érzelmek felejthetők-e? – Nos, az érzelmek talán nem, és éppen ezért az emlékezést kell abbahagynunk. Ha nincs emlék, ha nem elevenítem meg újra és újra, hanem hagyom elfelejtődni, megkopni az emlékeket, akkor az érzelmeimet is sikerülhet lecsendesítenem, mígnem az idővel azok teljesen meg nem szűnnek.  Ekkor következhet be a megbocsátás érzelmi oldalon is. Mert a megbocsátás az nem kimondott szó. Ha az nem a szívünkben, az érzelmeinkben következik be, akkor nem történt semmi. 

Nézzünk egy másik gondolatmenetet a megbocsátásról:

"Ha világosan látjuk, hogy a megbocsátás elengedhetetlen testi és lelki egészségünk szempontjából, akkor miért állunk mégis ellen neki? Bár elsőre nehezen emészthetően hangzik: lehet, hogy hasznunk származik abból, ha makacsul nem bocsátunk meg. Léteznek másodlagos előnyök, amelyek tudattalanul fenntartják bennünk a haragot és a neheztelést. Például:

1. Tévesen azt hisszük, hogy a meg nem bocsátás az erő és az önmagunk iránti szeretet jele.

2. A másik emberben bűntudatot kívánunk kelteni, és őt ezáltal kontrollálni.

3. Ezáltal bizonyítjuk, hogy igazunk van.

4. Így benne tudunk maradni egy kapcsolatban, és nem kell szembesülnünk egyedüllétünkkel. Amíg ugyanis nem bocsátunk meg a másik embernek, addig összekapcsolva maradunk vele.

5. Így áldozatok maradunk, és nem kell felelősséget vállalni a tetteinkért. Sokkal egyszerűbb valaki mást hibáztatni a boldogtalanságunkért, mint tenni valamit azért, hogy jobban legyünk.

Ha tehát képtelenek vagyunk megbocsátani, érdemes feltenni magunknak a kérdést: mit nyerek azzal, hogy ragaszkodom a neheztelésemhez? És mondok valami még furcsábbat: ha ebben a folyamatban szeretnénk előrehaladni, az első lépés általában az, hogy először saját magunknak kell megbocsátanunk." (Rosa Argentina Rivas)

A HuPont.hu honlap ingyen regisztrálható, és sosem kell érte fizetni: Honlap Ingyen.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat