EGY ÚJ JÖVŐ
”Testvéreim, én nem gondolom magamról, hogy már elértem, de egyet teszek: ami mögöttem van, azt nem elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé, Isten mennyei elhívásának a Krisztus Jézusban adott jutalmáért”. (Fil 3,13-14)
Gyakran visszagondolok életem múltbeli eseményeire. Néhányat könnyű fölidézni. De amikor a jövőre gondolok, csak találgatni tudok. Pál apostol is számba vette a múltat és az eljövendőt. De amit a múltról írt, azt nem úgy tekintem, mint annak kiradírozását az
emlékezetből. Inkább nem akarom engedni, hogy útjába álljon a cél felé vezető törekvésemnek. A múltam nem mentes a bűnöktől, de mivel Uramnak és Megmentőmnek vallom Jézus Krisztust, ezek megbocsáttattak. A megváltás, amelyet élete, halála és föltámadása által hozott, mindenkire - rám is - vonatkozik, örök időkre.
A múltnak csak emlékeibe való kapaszkodása nem tesz jót
jelenünknek, jövőnknek. Hálásak lehetünk, mert múltunkat Jézus Krisztus a jelen fényévé és a jövő reménységévé tudja formálni. Múltam emléke
segít még nagyobb becsben tartani a valóságot, hogy Jézus Krisztus
megváltotta jelenemet és jövőmet.
Istenünk, habár nem látjuk a jövőt, tudjuk, hogy ott leszel velünk. Ez több, mint elegendő.
Jövőnket Isten kezébe helyezzük!!!
VÁRLAK….
Semmi sem mond többet rólad,
mint amikor mellém állsz a bajban
és segítesz elhordozni életem terheit.
Ezer együtt érző szó sem ér annyit,
mint erős kezed,
melyre támaszkodhatom.
Köszönöm, hogy Isten rám mosolyog
a szeretetedben.
Ó, könnyek, bánat, esengés, ima!
És újra panasz! Mindig könnyek, könnyek!
Én boldogtalan, mi lesz már velem?…
..Mert Te jössz…Istenem….Várlak fényben, sötétségben,